Helló!
És íme... Meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog.
C. BooXx
Az autó út csendben telt, igaz Louisra néha rákiabáltam, hogy gyorsabban, mire szegény összerezzent, de nem tehettem semmit. Ideges voltam. Boo kórházba került valaki vagy valami miatt és ez kikészít. Haragudnom kéne rá, amiért eltaszított magától vagy épp, mert nem engem hívott először, de képtelen vagyok. Ő mégis csak a szerelmem, akiért mindent megtennék mégha ő nem is akarja.
A parkolóba még meg se állt a jármű én már nyitottam az ajtaját és rohanni kezdtem. A recepciós lány enyhe szív infarktust kaphatott tőlem, de szerencsére hamar elmondta mire kíváncsi voltam. A liftre nem vártam, mert jelen pillanatban lassú megoldásnak tűnt így inkább a lépcsőt választottam. Hála hosszú lábaimnak hármasával szedtem a fokokat mígnem fel nem értem az ötödikre. Megkerestem az 513- as szobát, s benyitottam. Boo az ágyon feküdt, látszólag semmi baja sincs.
- Az Istenért is Harry, mi a francnak futottál? - jöttek be lihegve kisérőim. Én már egy széken ültem, s fogtam szerelmem kezét. Éppen válaszolni akartam, hogy " na vajon miért? " mikor benyitott egy orvos.
- Jó estét uraim, hölgyem! Önök mind a hozzá tartozói? - aprót bólintottam, majd folytatta miután mappáját kinyitotta. - Nos mint látják a hölgy nem szenvedett komolyabb sérüléseket az autóbalesetben és még a babáknak sem esett bajuk. Szóval ha minden jól megy holnap haza is mehet.
Hogy mi?! Terhes? Ráadásul ikreket vár?
Miután kiment az orvos felálltam és a többiekre néztem.
- Ti tudtátok és nem mondtátok. - magamat is megleptem milyen nyugodtan beszéltem, ahhoz képest, hogy milyen indulatot éreztem végig folyni az ereimben. - Miért nem mondtátok el?
- Mert megkértem őket. - szólalt meg mellőlem egy lágy hang mi most egy picit rekedt is volt.
- Azt hiszem mi most magatokra hagyunk. - Louis és El kimentek minket kettesben hagyva.
Annyi kérdésem van, amit fel akarok tenni, de nem tudom hol kezdjem.
- Jól vagy? - végül csak ennyit tudtam kinyögni.
- Ugyan Harry, miért nem kérdezed meg? Tudod mit, inkább ne. Menj el! Éldd tovább az életed engem meg haggyj!
- Nem! Egy hónapot vártam, hogy hívjál vagy csak egy apró jelet adj, hogy élsz még. Erre kiderül, hogy terhes vagy ráadásul ikreket vársz. A rohadt életbe is, Boo! Nem tudod felfogni mennyire aggódtam? Szeretlek! Megértem, hogy a kapcsolatunk nem úgy kezdődött mint a többi, de ez van. Én nem olyan vagyok, mint mások. Nem vagyok romantikus, nem hallgatok nyálas zenéket és nem sűrűn adom oda valakinek a szívemet. Ha jól számolok te vagy a harmadik nő az életemben. Az első kettő anya és a nővérem. - nem bírtam vissza tartani. Minden kijött, aminek ki kellett és nem bántam meg. Tudnia kell. Mikor ránéztem sírt. Miattam. Miért van az, hogy megbántom?
- Hazz... Annyira sajnálom. Kétségbe voltam esve és nem akartam, hogy Eleanort bántsák. Én kellettem nekik és nem ő. Mikor elengedték rosszul lettem... Akkor derült ki, hogy egy hetes terhes vagyok. Minden bevillant. Mikor Tobias megerőszakolt. - egyre hevesebben zokogott. Mellé ültem az ágyon és magamhoz öleltem. A vállamba temette az arcát és sírt. Akkor állt össze a kép.
- Ők juttattak ide, igaz? - aprót bólintott. Az állánál fogva felemeltem a fejét, ezzel lényszerítve, hogy rám nézzen, majd megcsókoltam.