8. fejezet

Sziasztok!
Két hét kihagyása után újra jelentkezek egy résszel, ami remélem tetszeni fog.
C. BooXx 

~ Egy héttel később ~

Már harmadik napja keltem fel émelygéssel, az éjszaka közepén. Lehámoztam a derekamról Harry ölelő karjait, s rohanva, de halkan siettem a fürdőszobába, hogy kiürítsem a gyomrom tartalmát.

A WC előtt térdeltem és a félig megemésztett vacsorámmal néztem farkas szemet. Undorító egy látvány, s ha még a hasamban lenne valami tuti azt is viszontlátnám, de mivel üres, így megnyomtam a WC tetején lévő gombot és felálltam a földről. A térdeim remegtek, félő volt, hogy a lábaim feladják a szolgálatot, de megemberelve magam, megtettem azt a pár lépést a mosdóig. Megmostam a fogamat és jéghideg vízzel leöblítettem az arcomat, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy hulla, aki most jött vissza a másvilágról.

Hirtelen két kéz tekeredett a derekamra mire összerezzentem.

- Holnap elviszlek orvoshoz! - puszilt a nyakhajlatomba.

- N-nem kell.

- Dehogyis nem! Boo majdnem egy hete alig eszel és éjszaka mindig kihányod. Ki kell vizsgáltatni! És nem érdekel, ha ellenkezel. - dörmögte.

- Akkor majd El elkísér, úgyis vásárolni akartunk.

- Jobban örülnék, ha én mehetnék veled.

Hevesen rázni kezdtem a fejem, majd visszcsoszogtam a hálószobába. Újra a sötét, puha paplanok közé vetettem magam, s nagyon hamar megtalált az álmok Manója.

Reggel a Nap sugarainak meleg simogatására ébredtem. Ahhoz képest, hogy aludtam nagyon fáradtnak éreztem magam. Még egy órát feküdtem az ágyba, a mellettem alvó angyalt nézve, mikor megcsörrent a telefonom. Magamban káromkodtam egy sort, hogy ki az za elmebeteg idióta, aki hajnalok hajnalán képes hívni. Gyorsan a telefonomért nyúltam, s meglepve vettem észre, hogy alig pár perc és dél van. A képernyőmön Eleanor vigyorgó arca villogott. Kimásztam az ágyból és kisiettem a szobából.

- Hali! - köszöntem reggeli hangomon.

- Azt ne mondd, hogy most keltél fel! Igyekezz, mert mindjárt ott vagyok. - válaszomat meg se várta, rögtön kinyomta a készüléket. Mikor eljutott a tudatomig El mondata, visszarohantam a szobába. A szekrényből elővettem a mai napra alkalmas ruhát, s bementem a fürdőbe átöltözni. Mikor végeztem, Harry békés arcára nyomtam egy puszit, mire felmordult. Lesiettem a lépcsőn, magamra kaptam a tornacipőmet, s nyitottam az ajtót. Pont jókor, mert El sétált fel a verandára.

- Hali csajszi! Gyyorsan elkészültél. - ölelt meg nevetve legjobb barátnőm, s ugyan akkor az egyetlen is. Mióta ki lettünk szabadítva, őt kisajátította magának Louis, mint annak idején (azaz két- három hete) engem Harry, csak ő nem szökött el a barátjától, mi meg összebarátkoztunk.

- Harry rám parancsolt, hogy menjek el kivizsgáltatni magam a rosszullétek miatt. Elkísérsz? - bevetettem kiskutya szemeimet, mire felnevetett, majd bólintott.

Alig egy két órája vagyunk a plázába, de még csak a harmadik bolt egy negyed részét próbálta fel El. Sose értettem, hogy valaki hogy bír ennyi göncöt egymás után le-fel vellni.

- Ahj. Ez se olyan jó. - nagyot sóhajtottam, s pár másodperc múlva barátnőm kétségbe esett arcát pillantottam meg, ahogy az ajka a nevemet formálja. Mintha minden lelassult volna, két kéz megragadott hátulról. Az egyikkel eltakarta a szememet, a másikkal a számat fogta be. Még hallottam Eleanor kétségbe esett sikolyát, majd az orrom elé rakott anyag és a rá öntött vegyszer miatt hamar elsötétült minden. 

A következő emlékem, csupán csak annyi, hogy egy matracon ébredtem. A kezeimet összetartó kötél belevájt a húsomba. Fejemet hirtelen kaptam fel, egy fájdalmas nyögésre. El velem szemben feküdt ugyan úgy mint én... Kiszolgáltatva.