2. fejezet

Tádámm.... Íme az új rész.

Nem tudom, hogy a továbbiakban milyen időközönként fogom hozni a részeket, de igyekszek heti egyet-kettőt feltenni. 

A végén ne felejtsetek el pipálni, s komit írni! 

C. BooXx

- Miért véded azt a szerencsétlen félnótást? Meg akar ölni! - kiabált rám Styles, mire összerezzentem.

- Nem védem! Én csak... Nekem tök mindegy mikor és ki ől meg... Tobias, most vagy esetleg pár hét múlva te. És szerintem jobb hamar túl esni ezen. - magam is meglepődtem milyen határozottsággal mondtam és végig a szemébe néztem. Hirtelen ragadta meg a felkaromat, s kifele kezdett rángatni. Még a bent ülőknek, annyit mondott, hogy "Mára vége" , s már kint is voltunk. Az autójához érve belökött az anyós ülésre, s rám vágta az ajtót, átment a túloldalra és ő is beült. Beindította az autót és a sebesség korlátozást bőven túllépve száguldozott. Nem tudom hova visz, de az biztos, hogy nem a lakásomra. Kihúzódtam az ülés legszélére, s az ablakon bámultam az elsuhanó fákat és autókat. Teljesen ismeretlen környéken parkolt le az autó, egy szép otthonos ház előtt. Styles kipattant a már pihenő kocsiból, s kinyitotta nekem is, a többszörös próbálkozásaim után. Mindenkinek a hülye gyerekzár a mániája?!

A göndör karon ragadott és a berángatott a házba. Lerúgta magáról az ízléstelen csizmáit, e mozdulatokat én is végrehajtottam.

- Miért rángattál ide?

- Miért ne? - utálom, ha valaki kérdéssel válaszol, a kérdésekre. Nagyszerűen lehet húzni vele az ember agyát, de akkor se értem az értelmét. - Valójában, azért, hogy bemutassam az új otthonod... - értetlen ábrázatom eléggé furcsára sikeredhetett, de mindenesetre elértem, amit akartam. - ... Te vagy a csajom.

- Nem! - vágtam rá azonnal. Szemei kezdtek szikrákat szórni, amitől megijedtem, s hátrálni kezdtem, míg bele nem ütköztem az ajtóba.

- Úgy látszik az iskolába nem tanították meg neked, hogy mi a különbség a kijelentő és a kérdő mondat között. Ez ugyanis nem kérdés volt!  - dörrent rám. Vissza akartam vágni, de a torkomon ragadtak a szavak, helyettük pár kósza könny csordogált végig az arcomon. Bongyorka egyre közeledett felém, mígnem oly annyira közel állt hozzám, hogy egy vékonyka lapot nem lehetett közénk rakni. Én az ajtóra vagyok fölkenve, míg Styles vadul lecsap az ajkaimra. Nem csókoltam vissza. Eszemágában sincs megadni egy olyan embernek, amit akar, aki elrabolt. Az elrablásnak számít, hogy egy idegen kiráncigál egy teremből és elfurikáz a saját lakásába. Igen, ez határozottan annak számít. De az egyik fontos kérdés, miért vagyok itt? A másik, meddig kell itt maradnom? És a harmadik, miért én? Sajnos ezek azok a kérdések, melyek megváloszalatlanul szállingóznak az elmémben.

A göndör észre vette, hogy semmi esélye, így eltávolodott.

- E-elmehetek a f-fürdőszobába? - dadogtam, mint egy őrült. Felém biccentett, hogy kövessem. Az emeletre felérve, a harmadik ajtó a fürdő. Belépkedtem, s magamra zártam. Itt talán magamra maradhatok a gondolataimmal. Lerogytam a hideg kőre, s tenyerembe temettem az arcom. Megfordult a fejemben a szökés, de mi értelme? Úgy is megtalálna pár utcányival arrébb, és akkor nagyobb bajban lennék, mint most.

Nem tudom mennyi ideje ülhettem a földön, de erőteljes dörömbölés kizökkentett a gondolkodáaomból.

- Boo, minden oké? - furcsa volt a becézése, ugyanis mindenki Deboráhnak vagy Bonak szólít.

Feltápászkodtam a helyemről, letöröltem a könnyeim, s kinyitottam az ajtót. - Na végre, azt hittem, hogy meg...

- Hogy megszöktem? Az eszembe jutott, de mint látod itt vagyok. - vágtam a szavába. - Lenne egy kérdésem... - bólintott, hogy folytassam. - Miért hoztál ide, azok után, hogy nemet mondtam a javaslatodra? - muszály volt megkérdeznem, nem tudtam magamban tartani tovább.

- Mint mondtam te vagy a csajom, és úgy gondolom, hogy jól elszorakozhatnánk esténként, meg persze nappal is. - kacsintott, nekem meg elállt a szavam. Komolyan azt hiszi, hogy a saját kurvája leszek, akit kedvére kefélhet? Na meg még mit nem! Azt hiszem fontolóra veszem a szökés tervemet, addig is valahogy ki kell bírnom.

- Álmodban! Minek nézel engem, útszéli lotyónak? Kezdjük ott, hogy elraboltál, amiért feljelenthetlek simán, de nem a nagy Stylesnak még kell valamit tennie, hogy biztosan a sitten végezze. Gratulálok! - teljesen kifakadtam magamból. Csak folytak belőlem a szavak.

- Hogy mersz így beszélni velem? - megpofozott. - Nehogy szólni merj a zsaruknak, különben áshatod a sírodat a kertben! - még egyszer megpofozott. Az idáig letörölt nedvesség visszakerült az arcomra. - Mocskos kurva!