Hellóka!
Sajnálom, hogy a múlthét pénteki rész elmaradt, de elég sűrű napom volt.
Ez a rész egy, amolyan "átkötő rész" - drága kommentelőm szavaival élve.
Utoljára jó olvasást kívánok és ne felejtsetek el komizni és pipálni!
C. BooXx
Harry
Tudtam, hogy ha egyedül hagyom Boot akkor meg fog szökni. Éppen ezért kértem meg Niallt, hogy kövesse bármerre is megy. Mikor beszéltem vele, azt mondta minden rendben van, de mikor pár perccel később felhívott és közölte, hogy elrabolták, nem tudtam kire haragszom jobban. Niallra, aki egyedül hagyta elmenni, Boora, aki megszökött, vagy magamra amiért nem vigyáztam rá eléggé. Azt hiszem az utóbbi a nyertes. Ha nem lettem volna ilyen akaratos, talán nem megy el. Akárhány megoldást találok, mindben ott van a "ha". Az időt nem lehet visszafordítani, de talán jóvá tudom tenni, azokat miket elkövettem Boo ellen. Szeretem Őt és ez megijeszt. Soha nem voltam igazán szerelmes senkibe, nem is akartam. De akkor jött Ő. Gyönyörű hosszú szőke haja, s csillogó kék szemei teljesen a hatlmába kerítettek. Mikor belenézek, mintha hipnotizálnának. Sok érzelem kavarog a tekintetében, de a legerősebbek a félelem, magabiztosság, kíváncsiság és a tudás. A tudás az, ami ilyen veszélybe sodorta Őt. Az ártatlansága minden férfinak bejön, ahogy nekem is. Éppen ezért félek, hogy valami olyat tesznek vele, amit csak nekem szabadna ( presze úgy, hogy ő is élvezze ). Soha nem tudnám bántani. Jó tudom ez nem igaz, mert megütöttem, amire nem vagyok büszke. Mindent jóvá akarok tenni és úgy szeretni, ahogy soha senki más. Csak ne essen semmi bántódása és éppségben rátaláljak. Minden vágyam, hogy ölelhessem, csókolhassam, s megvédhessem. Ez elég hülyén hangzik egy maffia főnőktől és lehet pont ezért nem akartam szerelmes lenni, s közelengedni magamhoz bárkit is. Féltem a gyengeségtől, ahogy most is. De nem ugyan abban az értelemben.
- Harry! - a nevem hallatán visszatértem a való világban, s csak most vettem észre, hogy a raktárban vagyok. Felpillantottam az előttem álló fiúra, azaz Louisra. Aggodalmasan vizslatta az arcomat. Bólintottam nekei egy aprót, miszerint meg leszek. Egész kicsi korunk óta ismerjük egymást és úgymond ketten alapítottuk meg a bandát.
Megköszörűltem a torkom, hogy ne legyen annyira rekedt, majd neki kezdtem a mondandómnak.
- Mint tudjátok, Boot elrabolták. Szóval mindenki menjen a dolgára!
Jó pár idegörlő óra után Zayn csörtetett be, a maga laza stílusában, a kis terembe, ahol Louisval beszélgettünk.
- Jó hír. Meg van a kis csaj. Liam beazonosította a tartozkodási helyét.
Az autók előtt állva hallgattuk Lou mondandóját, miszerint mindenkit megölünk, aki nem a csapatunkba tartoznak. A "hadművelet" tagjai elfoglalták a helyüket, a sötétített terepjárókban, s hangos gumicsikorgással elindultunk.
- 3...2...1...- berontottunk az ajtókon, s hideg vérrel gyilkoltun. Tobias emberei sorban hullottak a földre, mint a rongybabák, a hirtelen jött támadástól.
A talált túszokat kimenekítettük, s pár srác elvitte a sokkos állapotban lévő lányokat az autókhoz. Én azonban mentem tovább. Már csak egy zárt ajtó maradt... Lassan nyitottam be, azonban a látvány egy pillanatra lesokkólt. Boo és egy másik lány egymást ölelve zokognak, arréb pillantva viszont egy fiatal fiú holtteste feküdt. Beljebb lépkedve a csizmám meg-megnyikordult, mire a két megszeppent lány fölkapták a fejüket. Boohoz rohantam, akit szoros ölelésbe vontam. Meglepetésemre rögtön viszonozta, jobban mondva úgy szorítot, mintha az élete múlna ezen az egy ölelésen. - S-sajnálok m-mindent. - sírta a mellkasomba, könnyeit felszívta pólóm. Mégszorosabban húztam magamhoz, de Ő egyre csak gyengült, míg lábai nem bírták tovább. Felvettem karjaimba, majd intettem a még mindig földön ülő lánynak, hogy kövessen. A kocsikhoz érve, szerelmemet behelyeztem a hátsó ülésre én meg mellé ültem. Lou a vezető ülésben ült, míg mellette Eleanor, mint kiderült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése