5. fejezet

Hola! 

Megèrkezett a keddi rész, ami remélem tetszeni fog és ugyan úgy komiztok, pipáltok és a többi... 

C. BooXx

Niall

- Igen minden rendben van. Ne aggódj. A repülőn megkérdeztem tőle, hogy miért jött ide, és semmi maffiával kapcsolatos ügyet nem  fecsegett ki. És, ami meglepő, hogy a hazugsága is hihető volt. - amint befejeztem a beszédemet, Harry  egy nagyot sóhajtott.

- Vigyázz rá, és amint lehet hozd haza! - elmotyogtam egy "Rendben"-t, s bontottam a vonalat. Alig tettem le, újra megcsörrent, de most nem Harry volt. Deborah. A fogadás gombot elhúzva, köszöntem neki, azonban válasz nem jött. Egy idegen férfi beszédét lehetett csak hallani.

- Ne erőlködj cica! Zárva van. Most pedig szép álmokat. - Bo kétségbe esetten kiabált a vonal túlsó végén. - Megmondtam, hogy elkaplak! Mocskos ringyó.

Deborah

Sűrűn pislogva nyitottam ki szemeimet. Csupasz karom fázott a hűs levegőben és az sem segített, hogy a nedves betonon ültem. A bal csuklóm hozzá volt láncolva egy csőhöz, miből ritmusosan csöpögött a víz. Hiába rángattam a karomat, nem értem el semmi pozitív hatást, csak annyit, hogy a fém karperec belevágjon a vékony bőrbe. Felszisszentem a hirtelen jött fájdalomra. A szoba ajtajának túlsó feléről kulcsok zörgése hallatszódott, majd pár másodperc múlva egy közép korú férfi lépett elém.

- Csak nem felébredtél? - guggolt le. - Már épp ideje volt. Tobias már vár.

Hátsó zsebéből kihúzott egy aprócska kulcsot, s kinyitotta a bilincset. Felrántott a földről, s mint egy rabot, csuklóimra rázárta, amit az imént kinyitott. Elől ment én meg követtem. Hogy miért? Azt nem tudom, pedig tudom, hogy nem lesz kellemes találkozni Tobiassal. Az ez előttiek se voltak tündér mesébe illőek, de a sikeres menekülésem után.... Semmi jóra nem számíthatok.

A férfi megállt egy ajtó előtt, amin belökött szó szerint. Szerencsémre nem hátul bilincselték meg a kezem így meg tudtam támaszkodni, mielőtt pofára eshettem volna.

- Lám, lám. Csak nem a kicsi Bo az? - lépkedett elém a nagy "főnök". - Mi a francot képzelsz te magadról? - hajamnál fogva rántott fel a padlóról, mire halkan felsikítottam. - Tudod, nem is vagy te olyan hülye csitri... - tolt a falnak - A helyedben én is menedéket kerestem volna, hogy helyttem végezzék el a piszkos munkát. - a lehelletét ajkaimon éreztem, miközben suttogta a szavakat.

- Ez nem igaz! - próbáltam eltolni magamtól, de csak megpofozott, majd durván csókolt.

Mindenki tárgynak képzel, akit bármikor bárki a magáévá tehet. Ennek az egésznek nem szabad, hogy megtörténjen, de semmit nem tudok tenni a kezeim az ágytámlájának lett kötve. A könnyeim apró kis csermelyekben hullottak a fejem alatti párnára. Tobias ezzel, mit sem törődve folytatta, amit elkezdett. Pólómat egy egyszerű mozdulattal ketté tépte, majd a nadrágomat gombolta ki. Féltem. Ebben a pillanatban, azt kívántam, bárcsak Harry lenne itt, de mint minden ez is az én hibám. Ha elfogadtam volna az ajánlatot, ha nem szöktem volna meg, mind ez nem így történt volna. Már csak egy reményem maradt. Niall. Ha igaz a sejtésem, akkor biztosan keresnek.

Másfél óra múlva megint a cellámban ültem, s sírtam. Fájt mindenem, de legfőképpen az alsófertájom. Nem hittem volna, hogy Tobias képes ilyen embertelen dologra, de most már tudom.

Tőlem nem messze megpillantottam egy hat töltetű fegyvert. Lassan oda másztam és megmarkoltam, majd visszacsúsztam eredeti helyemre. Egy töltény van csak benne, semmi több. Az ajtó túloldalán egy ismerős hang beszélgetett, egy ismeretlennel. Nem volt elég időm elrejteni a pisztolyt, így mikor beléptek a fém szerkezeten rögtön észrevették. Mikor rájuk pillantottam, már értettem, hogy miért volt ismerős a hang. Tyler az. Egy másik "rab" volt a kezei közt.  hangosan felnevettek.

- A-azt h-hittem már r-rég megöltek. - dadogtam a szemébe nézve.

- Ezt én is mondhatnám. De nem beszélgetni jöttünk. Az ott... - mutatott a kezemben lévő tárgyra, majd lelökte a másik fiatal lányt a földre, így egymással szemben ültünk. - Tudod mire való? - aprót bólintottam. - Egy hattöltetű fegyver, egy golyóval. Hmmm... Annyira szeretem az oroszokat, hogy feltalálták ezt a játékot. - célozgatott az orosz rulettre. - Öröm lesz végig nézni, ahogy valamelyikőtök kinyiffan. Nos, a játék egyszerű. Felváltva lövöldöztök, amíg a fegyver el nem sül és meg nem hal közületek valaki.